a légzési kompromisszum állapotának visszafordítására vagy enyhítésére szolgáló terápiák megvalósításának központi eleme az állapot pontos diagnózisa. A légzési kompromisszum helyes diagnosztizálásához szűrésre van szükség a beteg véráramában lévő gáz mennyiségének meghatározásához. Két különböző teszt áll rendelkezésre a klinikai diagnózishoz.

a vérgáz szintjének vizsgálata és ellenőrzése a következő diagnosztikai eljárások egyikét igényli:

  • pulzoximetria

ehhez a vizsgálathoz egy kis érzékelőt rögzítenek a beteg ujjához vagy füléhez. Az érzékelő fényt használ annak becslésére, hogy mennyi oxigén van a vérben.

a pulzoximéter úgy működik, hogy vörös és infravörös fényt sugároz a kapillárisokon keresztül. A továbbított vörös és infravörös fény mennyisége közelítő mértékű oxigént biztosít a vérben. Az oximéter leolvasása a vér színén alapul: az oxigénezett vér világosabb vörös, mint az oxigéntelenített vér, amely kékes lilaként jelenik meg.

  • artériás vérgáz teszt (ABG)

ez a teszt az oxigén és a szén-dioxid pontos szintjét méri a vérben. Vérmintát vesznek egy artériából, jellemzően a csuklóból. A laboratórium ezután feldolgozza a vérmintát az oxigén és a szén-dioxid szintjének meghatározására.

a vérgáz szintjének értékelése és monitorozása a legpontosabb eszköz a légzési kompromisszum állapotának azonosítására a betegeknél. Az ABG vizsgálat azonban artériás vérmintát igényel, ami invazívabb és kényelmetlenebb a betegek számára, mint a fény és a szín alapján végzett pulzoximetriás leolvasás.

felismerés és beavatkozás

a légzési kompromisszum diagnosztizálásának fontossága abban rejlik, hogy a korábbi diagnózissal és kezeléssel megelőzhető a légzési elégtelenségig történő progresszió. A fokozott monitorozási technikák és specifikus terápiák megelőzhetik a légzési kompromisszum légzési elégtelenséggé és lehetséges halálozássá történő progresszióját.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.