megvizsgáltuk az rhBMP-2 (rekombináns humán csont morfogenetikus fehérje-2) porózus poli(dl-tejsav) implantátumban szállított hatását a csontképződésre a radiális diaphysis kritikus méretű hibájában nyulakban. Egyoldalú szegmentális hiba, húsz milliméter hosszú, kilencvenhat csontvázas Érett Új-zélandi fehér nyúl sugarában jött létre. Negyvennyolc nyulat értékeltek négy héten, negyvennyolc, nyolc héten. Minden időszakban hat csoportot vizsgáltak. A hibát egy csoportban (kontroll) üresen hagyták, a hibát egy csoportban autogén kortikokancellózus csontgraftdal töltötték meg, a hibát pedig porózus poli(dl-tejsav) implantátummal töltötték meg, amely nulla, tizenhét, harmincöt vagy hetven mikrogramm rhBMP-2-t (egyenként egy csoport) tartalmazott. A hibák röntgenfelvételét kéthetente készítették. A hiba teljes területének százalékos arányát számítógépes radiomorfometriával határoztuk meg, és ezt a százalékot a hiba új csontképződésének mennyiségi mérésére használtuk. Az rhBMP-2-re adott idő-és dózisfüggő válaszok négy héten keresztül jelentkeztek; ezt követően tizenhét, harmincöt és hetven mikrogramm rhBMP-2 hatása független volt a dózistól és az időtől (p < vagy = 0, 05). A harmincöt vagy hetven mikrogramm rhBMP-2-vel kezelt hibák szignifikánsan nagyobbak voltak (p < vagy = 0.05) A radiopacitás területe, mint a nulla vagy tizenhét mikrogramm rhBMP-2-vel kezelt hibák. Nem találtak szignifikáns különbséget a harmincöt vagy hetven mikrogramm rhBMP-2-vel kezelt hibák és az autogén grafttal töltött hibák között. A gyógyulást és a csontképződést szövettanilag és hisztomorfometriailag is megvizsgáltuk. Négy hét múlva a polarizált fénymikroszkópia csak a poli(dl-tejsav) maradványait tárta fel azokban a hibákban, amelyeket nulla mikrogramm rhBMP-2-t tartalmazó implantátummal töltöttek meg. Nyolc héten belül, az rhBMP-2 dózisától függetlenül, a poli(dl-tejsav) nem volt látható a szövettani vizsgálat során. A többmagvú óriássejtek jelenléte volt a poli(dl-tejsav) által kiváltott gyulladásos válasz jellemzője. A négy-és nyolchetes időszakban makrofágok és limfociták is jelen voltak. A négyhetes sejtválasz intenzitása fordított összefüggést mutatott e sejtek és az rhBMP-2 dózisa között-vagyis úgy tűnt, hogy több többmagvú óriássejt van nulla mikrogramm rhBMP-2-vel kezelt hibákban, mint hetven mikrogramm rhBMP-2-vel kezelt hibákban. Nyolc héten belül a többmagvú óriássejtek ritkák voltak a tizenhét, harmincöt vagy hetven mikrogramm rhBMP-2-vel kezelt hibákban. A négy-és nyolchetes hisztomorfometriai adatok azt mutatták, hogy a tizenhét, harmincöt vagy hetven mikrogramm rhBMP-2-vel kezelt defektusokban a csontképződés mennyisége megegyezett az autogén grafttal kezelt defektusok mennyiségével, és szignifikánsan kevesebb volt (p < vagy = 0,05) a kezeletlen defektusokban és a nulla mikrogramm rhBMP-2-vel kezelt defektusokban (p < vagy = 0,05). Nyolc hétre mindössze harmincöt és hetven mikrogramm rhBMP – 2 állította helyre a kérgeket és a csontvelőelemeket.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.